Ez a rész innen és onnan fotózva. Nyílni kezdenek itt is a tulipánok.
Még reggel fotóztam, azóta már teljes pompájukban, mint egy korona
mutatták meg magukat.
A tűztövist elkapta a párnapos utolsó fagy, kicsit igazítani kellett rajta. Pedig ősszel olyan csodálatos volt.
Bordók, ha egymásra találnak. Nem szabályos a kertépítés, sok a növények közt a füves rész, nehezen nyírható. Mindig amire erő van, azt alakítgatom. Tudom, tudom, már tudom az egészet (fel)ásni kellett volna, úgy beültetni, no arra főleg nem volt erő. Ez egy ilyen alternatív kert lesz.
Itt voltak a tuják. Nagyon próbálom beültetni, összeültetni. Kerültek ide gólyaorrok. Kerti, vad és nemesített. A vadak rendkívüli módon feltalálták magukat. S egy év után a tatárvirág is...
Szerencsétlen Abelia új helyre került. Itt zsálya volt, de felturbózva, nőtt, mint a bolondgomba, mintha rákosan burjánzana. Kivettem, átástam a helyére. Ha már olyan nagyon beindít az a hely. Vajon őt is?
És ugyanezen zsálya máshol, más méretben. Ezért nem értetem mi történt vele?
Az utolsó örökölt bőrlevelet a kaszáló emberünk vágta le évekkel ezelőtt. Tavaly sikerült venni helyettük. Úgy látom szeretnek itt. Annyira vágytam rájuk.
A halódó hunyort új helyre tettem. Sajnos később, az előbb olvastam Bálint gazda hírlevelét, a pajorokról. Szedtem le a gyökerekről nedves, szétvágott valakiket. Ők lehettek, azt hittem meztelen csigák. Lehet, hogy ők voltak a satnyulás okai?
Zsebi művek, két kokárda kikaparva, meghalódva, szegénnyel veszekedek eleget...
Viszont így a fotókat elnézve látom értelmét a sok munkának. Mert nap mint nap megy a küzdelem, ami tavaly nem volt, vagy idén új gazfajok törtek elő vagy az időjárás bolondította meg őket. Tavaly a sok átültetés ellenére kezelhetőbb volt. Vagy...
