Ma szuper napom volt!

Hosszú idő óta nem jelentkeztem. Kínlódtam, ültettem, megszenvedtem. Ma csoda történt. Főztem: levest, sütöttem kuglófot, porszívóztam,s nem dőltem ki. Ezt én tudom, hogy milyen jelentős, nálam. Délután Megivel jó órát sétáltunk, s ő is bírta, két pihenéssel. Két öreglány... Aztán szegélyvágóval némi füvet nyírtam, főleg növények közt. Akkor már elég lett mára. Még így is csodálatos nap lett ez a mai.

A fotók eső után, s ma reggel fagy után készültek. 

 

A könyv nagyon tetszett.
 

A múlt héten,

 egy délután 8 telefonhívásom volt. Idegen számot nem veszek fel, a férjem megnézte a számokat, a Tik Tokról(?) hívtak. Nem értettem, nem vagyok ott fenn.

Indulnak a kerti munkák, öregszem, rövid idő alatt fáradok, s többet kell pihennem. Aznap este úgy ültem a fotelben, hogy zsibbadt az agyam. Még az is fáradt volt a fizikai munkától. A melegtől, a frontoktól.

Voltunk a piacon, még akkoriban, szóval ünnep előtt, mesélte az egyik árus, hogy alig 300 vevő volt, tavaly ilyenkor vagy háromezren vásároltak.  Elgondolkodik az ember. Ilyen jól élünk? Igaz, hónap vége volt, de az ember előre is szokott gondolkodni. Akkor mégis csak jól élünk. Jó világ van nálunk. Csak éppen nem érezzük, akárhogy súlykolják is belénk. 

Meleg van, meleg a kutyulinának is, remélem attól nem lehet lehet sétáltatni. Belassult a világ, de legalább a falu csavargója. Tavaly nyáron is volt kellemetlen helyzetünk, azóta eltelt egy év. Meglátjuk.

Hogy a gazdája mit bír arról a húsvét szombatom mesélhetne. Amikor fáj mindened, szétszakadsz, s fájdalom csillapitóig süllyedsz. Elmaradt a sütés, aztán estére összeszedtem magam, Azóta takarékos üzemmódra kapcsoltam magam, legalább délután ötig, hatig. Sok nekem ez  meleg, szétszed.

 Jó hetes fotóim, át kellene tölteni, de ezek is oly kedvesek nekem, fogadjátok szeretettel.

 

Amikor minden összeesküszik

 Szóval, utazok haza hétfőn reggel a buszon végig fázom, nem értem. Éjjel fájt a torkom, de reggelre elmúlt. Buszon amúgy is nehezen lépcsőzöm, most dupla nehezen. Nem értem. Aztán délután 37.8 a hőmérsékletem, ez még csak nem is annyira magas, de harmatgyenge vagyok. Homeopátiás szer, ami nekem ilyenkor, ha időben szedni kezdem, használ. Most is. Csak a gyengeség, meg a légcsővem viszket. Nem fáj, viszket. Szóval valami van, de nem igaz baj, de mégis, nem vagyok jól.

A kutya tüzel, most vannak a kritikus napjai, nehezen viseli, őt meg mi. Amikor elutaztam (természetesen) kiakadt, keresett, nyugtalan volt, mindennek a tetejébe. Elviszem sétálni, hogy mozgassam, fárasszam, van egy háznál két labrador, meg a vénasszony. A kutyák Megitől. s egymástól őrjöngenek, a "vénasszony" tőlem: miért sétálok arra? 5-6 naponként, tehát nem mindennap kétszer. Ez egy kutyáktól nyugis rész, az ő két kutyáját kivéve. De mire ez a nagy őrjöngés? Más helyeken tudom kezelni, itt lehetetlen. Megi is rájuk indul. Fajta vagy kutyafüggő? Felhívom az önkormányzatot, sétáltatás a faluban jár-e korlátozással? Nem. Tehát ha úgy adódik, mert ott jutunk el a Sparhoz, arra megyünk. Csak arra lennék kíváncsi, hogy más kutyákkal hogy viselkednek? Jól felhúztam magam. 

Lenne a kertben mit tenni, meg az időjárás is mellette szól. Azért még várnék a munkával, vajon kibírom?

"Lenne még mondani mit" írnám Cseh Tamással, de inkább nem írom le, bár lehet, hogy jót tenne, ha ki- és leírnám.

Nagyon felb.....m az agyam. Bocs.

S amint látjátok az erdő kicsit beköltözött a kertbe, egy -egy régi kirándulás emlékei.

Írjam, ne írjam?

 Amikor egy bagoly és egy kakukk kerül össze, az előbbi "mi lusta család vagyunk" teherrel(?)" felszerelkezve, hát bizony ez egy nehéz felállás. S mindez későn derül ki. Nem az emberrel van a baj, aki amúgy jólelkű, s ha kellően irányítva van, használható is. Csak itt nem társak élnek egymás mellett, hanem az egyik másikat kihasználó, a másik öregedve a terhek alatt lassan megroskadó. 

Ez a december a beálló(s orvoshoz messze nem megyünk, mert sokba kerül) térdfájás, majd fogügyek, s a totális lelki padlóra kerülés miatt iszonyatos volt. Az orvosi részek januárra megoldódtak, a lelki is kezdett lesimulni, s ha nem lenne a kutya ki tudja mi lenne velem? A börtönben, a zárt cellákban is az a rabok büntetése, hogy nem szólnak hozzájuk, hetek, hónap szám, megértem őket milyen nehéz úgy élni. Nehéz. Néha nagyon kiborító. 

Viszont itt van  a kert, télen csak a végére menetelekkel, a fák és az ég változásának figyelésével, de mégis megnyugtató, felüdítő, vigaszt adó. Nem is tudom hogy bírnám, sokszor.

 Bocs, hogy le- és kiírtam. Ha leszűkül az ember tudata a még nem rosszban is csak a rosszat látja, belefárad, keseredik, fásul. S a depressziónál nincs fájdalmasabb, mint egy fizikai állapot.

Most már csak tavasz, szebb s új idők jönnek!