Óvodába mentünk. Mentünk? Van aki gurult.

 

Ha lúd, akkor legyen kövér!

Őszi reggel virágok közt

 Elfeküdtek, levágtam őket, így szépek. Hófehérke almájával.

 Az ágon napfény táncolt, nem igazán adja a fotó vissza.

 

Piros kokárda és búcsúzó vagy utóvirágzó izsóp.

 

 

 Őket nem ismerem, kaptam.  Szépek, jó hangulatot hoztak mostanra is a ház elé.

 

A hűségesek.

 

Aranykapu, s diók fent és lent.

 

Az örök szerelem, a gömböcskék és a kokárdavirág.

S a nagy szerelem: kék lenvirág. Őt átültettem, utólag olvastam, nem szereti. A mahónia alatt teljes takarásban volt már. Egész nyáron kínlódott, pedig külön locsoltam, szeretgettem. Íme, magához tért, jövőre már teljes jogú tagja lesz ennek a kertrésznek. (Vagy egyszerűen csak a sok-sok eső hiányzott neki? Ki tudja?)

Igazolt távollét

 

s mire hazaértem rám zúdult egy lakás, egy kert a maga tennivalóival. Ami közben rendezve is volt, takarítva is volt, csak  ősz van, s mindig akad mit tenni, az eső pedig elő is hozott lehetőségeket. Egy hiányzik csak hozzá, de az nagyon: az erő. Leszakadó karokkal nehéz bármit is tenni. Illetve teszem, de sok pihenéssel, az pedig viszi az időt. Hát így küzdünk mi, de fel nem adjuk!!!!

Még fotózni sem volt időm, pedig vannak szép virágok! Majd, lassan. S szegény fenyőfáink napjai megszámláltattak, csak a dió lehulltát várjuk és a rozsdafarkúk költözését, sajnálom fészek nélkül hagyni őket. Hiányozni fognak a fenyők, de nagyok és a szomszéd  kerti épületeire hullnak az ágak, a gyanta, mindez a kerítés mellett. Mindkét oldalon. Régen, amikor telepítve lettek ezekre senki sem gondolt, vagy nem akarták ilyen nagyra hagyni őket? Ki tudja, most menniük kell.

A kapus ház

Tulajdonképpen csak a kaput akartam fotózni...

 

 

 S ilyenkor eszembe jutnak a mindenféle átfestések, s egy régi, tavalyelőtt egy faluban fotózott rossz állapotú, de amúgy anno tökéletesen, azaz igényesen megépített falusi ház Somogyból (? nem emlékszem a falu nevére).

 Mert volt rá idő, igény, pénz tán most is lenne, csak most nem ez a lényeg. Vagy más a módi? Kár érte, szeretem ezeket a házakat.

 

 

 

"A dolgok peremén emlékek várakoztak"

Átutazóban: Majk

 

 

 

Majkra jöttünk, mentünk, továbbmentünk. A fotók inkább csak a hangulatot idézik, az új kiállításokat még nem nyitották meg, még nyitvatartási időben sem voltunk. Ami számomra újdonság volt a Mária út pihenőhelye, ennek megfelelően kialakított pihenő (és gondolom) misézőhellyel. S azt el kell ismerni, hogy ezek az EU-s pályázatok sok településnek, műemléknek, stb. nagy hasznára lettek...